Előbb-utóbb ezt is meg kell tanulni, talán kevésbé tűnik tanulásnak, ha először játékos formában mutatjuk meg a gyerekeknek, hogy hogyan is kell :)

A kép innen.

A múlt héten lett volna a bölcsődében a farsang, amiről úgy volt, hogy lemaradunk, de annyi gyerek lett beteg, hogy elhalasztották.
Örültem, mert már a tervezési fázisból éppen átléptem volna a megvalósításba: a fiatalúr Bogyó akart lenni (naná), de aztán amikor a csápokat a fejére adtam, közölte, hogy ilyet soha többet ne csináljak, viszont vegyem fel én. Ezért fél napig csápokkal a fejemen mászkáltam itthon (teljesen hétköznapi), és azon törpöltem, hogy akkor mi legyen a gyerek?
A kérdésre végül ő maga válaszolt, amikor éppen a lakásátrendezés miatt előkerült egy szalma cowboykalap (gondolom ez minden háztartásban (k)alap.. :D ), és azt a fejébe nyomta, és marha boldog volt. Úgyhogy úgy döntöttem nem cifrázom túl, kalap, ing, kendő a nyakba, seriffcsillag meg kötél a derekára. De aztán rájöttem, hogy egy cowboy nem cowboy ló nélkül, ezért csináltam neki egy

Zokniparipát.

Amiről időközben ráadásul kiderült, hogy egy többfunkciós, igazán szuper játék! Nahát!

Na de csak szépen sorban:

Mi kell hozzá?

- 1 db nagy méretű zokni
- olló
- fonál
- két színű filc anyag
- két gomb
- horgolótű
- tű-cérna

A lépések:

1, vágjunk ki kellékeket: szemnek és fülnek anyagot a filcekből, duplán. Én világos és sötétbarnát használtam. Ha eldöntöttük, hogy mekkora sörényt akarunk a paripánknak, mérjük ki duplán a fonalból, annyiszor, ahány tincset szeretnénk. Nálunk a stílust a Fiacska határozta meg, ő válogatta össze a fonalakból ezt a színkavalkádot.

2. Varrjuk fel a füleket. Egy kicsit először a cérnával húzzuk össze a fülek alját (külön egyébként nem szükséges összevarrni őket, elég lent), majd varrjuk a füleket a paripa fejére.

3. Ezt követik a szemek. 

4. Majd az orr-gombok. Ha lehet, egy kicsit kevésbé elcsúszva, mint én :)

5. Horgolótű segítségével húzzuk át a fonalakat a zoknin, majd csomózzuk meg őket. Így készül el egy tincs. Ha olyan zoknit választunk, ami erre alkalmatlan, vagy nincs elég apró fejű horgolótűnk, akkor egy zsákvarrótű is tökéletesen megfelel.

És kész van az alap-zokniparipánk!

Innen három lehetőségünk van:
- meghagyjuk a zokniparipát kesztyűbábnak - ez esetben még mindenképpen varrjunk neki külön szájat, és tegyük rá a zablát is, és már kész is van.
- kitömjük babának (ez csak akkor jutott eszembe, amikor a lófejet szorongatva vigyorgott rám a Fiacska, miközben a húgát tettem éppen tisztába <3 -bár egy kicsit szicíliai az ötlet, főleg ha ezzel alszik :D )

- kitömjük és valamiféle pálca segítségével lovagolható zokniparipát varázsolunk belőle!

Nálunk ez az utóbbi megy most. A kitömést követően egy régi szekrényből visszamaradott akasztót (ezt találtam éppen) nyomtam bele és raktam körbe jó alaposan a tömítéssel (amihez jobb híján egy régi pólót használtam, de a célnak tökéletesen megfelel, persze vattával, pompommal vagy bármivel ki lehet tölteni, ha nem túl nehéz), aztán egy madzaggal alaposan és szorosan rögzítettem a pálcára és tádámm.

Aztán mehet az ügetés :)

Remélem mindenki emlékszik még a Barba családra (hüpp-hüpp-hüpp-Barba-trükk), annak idején óriási menő dolog volt, ha valakinek volt Barba-emberkéje. Ami a mi időnkben csak arról szólt, hogy színes lufiba töltöttek lisztet, a lufi szájba pedig kötöttek egy pompomot is, aztán mehetett a markolászás-nyomkodás-gyömöszölés, amíg ki nem szakadt a lufi és ki nem ömlött a liszt.

Természetesen az idők változnak, a technológia fejlődött, de sok minden más ugyanaz maradt, így ezzel a kis játékkal most is nagyon jól le lehet kötni a gyerekek figyelmét, csak már nem egyszerűen lisztet töltünk bele, hanem só-liszt gyurmát (természetesen liszttel is tökéletes móka, csak kicsit más érzet)

DIY Barba-figura

Mi kell hozzá?

- Lufi

- Tölcsér

- Liszt / s.l.gyurma / gyurma

- egy fakanál

- filctoll

Hogyan készítsük el?

1. Állítsuk készenlétbe a tölteléket.

2. Illesszük a tölcsért a lufi szájába

3. A fakanál segítségével passzírozzuk bele a gyurmát/lisztet a lufiba.

4. Csomózzuk meg a lufi száját.

5. Rajzoljunk mókás, grimaszoló arcokat a lufikra.

Mehet a móka!

Ezt a játékot hamarosan tesztelni fogják az Anya szakkör blog szakértői, amiről képes beszámolót készítünk! (magyarán nincs itthon lufi)

Addig is kölcsönöztem néhány képet innen innen innen

A só-liszt gyurma az egyik legnagyszerűbb találmány a világon!

Rengeteg módon használható, fillérekből és rendkívül rövid idő alatt elkészíthető. Igaz, hogy ez is maszatolós játék, de könnyen takarítható is, és szerintem gyerek még nem unatkozott mellette.

Több só-liszt gyurma recept is kering a neten, de én totál az egyszerűség híve vagyok, ezért a "hagyományos", gyerekeknek való receptet fogom leírni (és ezt is használjuk itthon)

További receptek ide kattintva olvashatóak!

Só-liszt gyurma

Hozzávalók:

- 2 bögre liszt

- 1 bögre só

- 1 bögre víz

- 1 teáskanál babaolaj

Elkészítés

1. Keverjük össze az összetevőket egy nagy tálba.

2. Kész!

Na, de komolyra fordítva a s(z)ót: A vizet természetesen kisebb adagokban öntsük hozzá, úgy könnyebb eldolgozni szerintem. A babaolaj pedig azért kell, mert attól kevésbé morzsolódik. Mindegy, mekkora bögrét használunk, csak ugyanakkorával mérjük ki a három fő összetevőt.
Figyeljünk oda, hogy sóból ne a legdurvább, asztali sót vegyük, mert az ugyan tényleg nagyon olcsó, de nem olyan jó dolgozni vele. A finomított sóval készült gyurmának jobb az érintése és szebben is szárad. 

Persze készíthetünk színes gyurmákat is, ételszínezővel, festékkel színezett vízzel, temperával, természetes színezékkel (pl céklalé, stb) vagy kifesthetjük utólag is a már kész pályamunkákat.

És a felhasználás?

Itt aztán még csak a képzelet sem szabhat határt a megvalósításnak, mert ha elakadunk, csak beírjuk a google keresőbe, hogy salt dough aztán csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy vajon ez miért nem nekünk jutott eszünkbe?!

 Íme pár ötlet képekkel:

Játékkonyhába péksütemény vagy zöldség-gyümölcs (vagy pizza, édesség, stb)

Karácsonyi vagy húsvéti dekoráció (Ehhez ajánlom figyelmetekbe az e-bayen pár száz forintokért kapható, 4-es csomagolású tematikus süti kiszúró formákat - ingyen szállítással- Ez úgy mézeskalácshoz, mint bármilyen száraz kekszhez tökéletes, és persze szuper karácsonyfa-díszeket vagy tojásfa dekorációt készíthetünk velük. Kiszúrja a kisgyerkőc, anya kisüti/kiszárítja, aztán együtt szépen ki lehet őket festeni, aztán a lurkó ragyogó, büszke arccal adhatja át ajándékba a nagymamáéknak :) )

Ajtó- vagy asztaldísz - megbolondulok ezekért a kis kaktuszokért, tuti csinálunk egy pár ilyet nemsokára :)

Medál, nyaklánc, karkötő stb. - Az igazán bevállalós anyukák hordják is! :) De szuper ajándék kis barátoknak is!

És persze a legnépszerűbb:

Kézlenyomat:

Egyszer, még szülőségem hajnalán képes voltam elkölteni 10e Ft-ot egy lenyomatkészítő szettre, ami aztán használhatatlannak bizonyult. Azóta persze okosabb lettem (vagy legalábbis praktikusabban gondolkodom), úgyhogy pár hónappal később legyártottuk anyák napjára a kisfiam kézlenyomatát az összes nagymamának (2) és dédnagymamának (3) és persze egyet csináltunk itthonra is :)
Sablonnak itt is egy műzlistálat használtunk, és persze én festettem, nem a gyerek :)

Ne felejtsetek el lyukat csinálni a felakasztani való díszekbe, medálokba, stb! Erre tökéletesen alkalmas egy kis darab hurkapálca vagy fogpiszkáló, esetleg egy szög.

 Tavasszal folyt köv a kisasszonnyal :) 

 Jó gyurmázást! :)

A nem saját képeket a google képkeresőjéről ollóztam össze.

Hamarosan itt a farsang, last minute megoldásnak bármelyik tündérhercegnő, vagy hős királyfi anyukájának egy gyors ötlet:

Csipkekorona

Forrás: egyik kedvenc írónőm ajánlatára innen.

Ami kell hozzá:

• Csipke
• Textilkeményítő (házi receptet itt találsz)
• Egy kör alakú sablon (műanyag üveg, kerek tároló, kaspó, stb, "legrosszabb" esetben egy felfújt lufi :)

• Zsírpapír, sütőpapír vagy valami hasonló textúrájú anyag
• Egy tálka vagy tányér, amiért nem kár
• Műanyag kesztyű (praktikus!)
• ruhacsipesz/biztostű/klipsz a rögzítéshez
• Festékek, díszek, ragasztó a dekoráláshoz

Elkészítés:

1, Burkold be a sablonnak használt tárgyat a papírral, hogy ne fogja be a csipkét a sablonról semmilyen szennyeződés. 

2, Mérjél ki egy akkora darab csipkét, amekkorára szükséged van.

3, Önts ki egy kevés textil keményítőt a tálkába, mártsd bele a csipkét, majd alaposan dolgozd el a csipke egész felületén.

4, Tekerd a sablon köré a keményített csipkét. Egy ruhacsipesszel, vagy biztostűvel rögzítsd.

5, Ha megszáradt, óvatosan szedd le a sablonról, és a végeit ragaszd (varrd) össze.

Kész is! Innen aztán szabad a pálya, bármilyen díszítés, vagy csak sima festés is elképesztően jópofává és bájossá teszi a csipkekoronákat!

Még néhány ötlet:

Hajrá, jó farsangolást! :)

Képek innen, innen, innen és innen.

ÉDES ISTENEM, LEGALÁBB A KÁVÉMAT HAD IGYAM MEG!

Ismerős?

Bizony, vannak olyan napok, amikor az embernek egy perc nyugta sincsen, a lakás szalad,  a gyerekek pörögnek, ki is kéne teregetni, de hogyan? Mikor? Most megint kapcsoljak be egy mesét?
Ne. Felesleges.

Találtam egy szuper ötletel, amivel legalább egy pár percre tutira le tudod kötni a nagyobbacska gyerkőcöt, hogy legyen egy szusszanásnyi időd a regenerálódásra, behozni a lemaradást a házimunkában, pelenkát cserélni a kicsinek, vagy megetetni, vagy tényleg: csak leülni és meginni a kávédat.

BUBORÉKTORONY

Mi kell hozzá?

- Csésze/bögre/pohár, valami amit nem féltesz

- víz

- néhány csepp mosogatószer vagy folyékony szappan

- szívószál

- és egy tálca, ha nem akarod, hogy minden tiszta hab legyen.

Ha megvan minden, már kezdődhet is a móka! Töltsd félig a poharat, adjál hozzá pár csepp mosogatószert, bele a szívószálak, az egészet tedd rá a tálcára, és élvezd a pihenést! (Persze közben szükség lesz majd néhány elismerő megjegyzésre, mert biztosan hiper-szuper nagy buboréktornyokat készítenek majd a gyerkőcök :) )

De figyelem! Mielőtt elkezditek a bubitorony-építést, mindenképpen magyarázd el a gyerekednek, hogy jelen esetben FÚJNI kell, és nem pedig SZÍVNI.
Gyakorlásképpen próbáljatok meg az asztalon vagy a földön, a szívószállal fújva mozgatni egy pingpong labdát, egy összegyűrt papirzsebkendőt, vagy bármi könnyű dolgot (ez egyébként is jó móka).
Ha ez rendben van, mehet a buli! Semmi gond, ha úgy érzed, ehhez a Te babád még kicsi, gyakoroljátok a fújást, és ha biztos vagy benne, hogy menni fog Neki, akkor jöhet ez játék is!

Az is jó szórakozás a kicsiknek, ha jól összetapicskolhatják a buborékokat :) Azért tegyél pár törlőkendőt a közelbe ;)

Jó szórakozást! 

Ötlet és képek : http://happyhooligans.ca/bubble-blowing-activity-building-bubble-towers

     Ez az év legnehezebb része a lakásba kényszerült gyerekekkel. Már nem lehet őket rávenni a jóságra, azzal, hogy a Télapó, Mikulás, Jézuska csak a jó gyerekeknek hoz ajándék, de közben tombol bennük az energia.
Kitartás, a nappalok már hosszabbodnak, reméljük az időjárás is kedvez majd a kisgyerekes családoknak (részemről vagy hó legyen vagy szárazság, szél nélkül, ha lehet), hamarosan itt a tavasz. 

Az összes színező kiszínezve, matrica felragasztva, az összes játék halálra unva. Mit lehet még csinálni?

Itt van 25 instant móka, amihez nem kell különösebb rákészülés, egyszerűen csak csináljuk. Remélem minden életkorban lévő gyermek anyukája talál megfelelő elfoglaltságot, akárcsak 1-2 estére is!

1. Tanítsd meg hemperegni - ágyon, szőnyegen, jó móka     
2. Tanítsd meg - életkorától függően - páros- vagy fél lábon ugrálni
3. Ugróiskola - francba a szomszédokkal
4. Emeletes családi házban lakóknak: slinky-t le a lépcsőn
5. Régi fotók nézegetése
6. Mókás portréfotók készítése
7. Célbadobás - papírgalacsin, zoknigombóc - lehet Angry Birds-özni is :)
8. Nézelődni az ablakban
9. Dekorálás - egy akkora doboz, amibe belefér kényelmesen ülve, és egy csomag filctoll. És szigorú felügyelet.
   
10.   Papírrepülő / kishajó / csákó hajtogatás
11.   Bunker építés
12.   Teke - néhány üres műanyagüveg és egy labda kell csak hozzá
13.   Kincsvadászat - rejtsd el egy játékát és tanítsd meg neki a hideg-meleg játékot. Bocs, a 100. körnél ezt lehet, hogy meg fogod bánni :)
14.   Elemlámpázás - azért ezzel óvatosan, a kisfiam a múlt héten nekiszaladt egy félig nyitott ajtónak - nyugalom, személyi sérülés nem történt :D De lehet árny-játékozni is :)
15.   Mocsárjárás
16.   Bújócskázni (a kicsik marhára élvezik, amikor azt hiszik, hogy nem vesszük észre őket : )
17.   A kedvenc figuráikkal tanítsuk meg nekik az "irányokat"- Felette, mellette, alatta, benne, rajta stb. 
18.   Bűvész trükk - Ha van nedves törlőkendős dobozunk vagy egy konyhai törlőkendős hengerünk, mutassuk meg, hogy tudja ki/áthúzni rajta egy vékonyabb sálunkat
19.   Szortírozás - építőkockát, gombokat, száraztésztákat, szín, forma,méret szerint. A határ a csillagos ég.
20.   Egyensúlyozás – egy tálcán vagy egy alacsony peremű műanyagtányéron egy kislabdát pl.
21.   Több gyerekkel mehet egy szolid tűz-víz-repülő
22.   Autópálya építés leporellós könyvekből – és természetesen verseny!
23.   Spagetti tésztát átdugni a tésztaszűrőn – nem csak lefoglalja a gyerekeket, de a finom-motoros mozgásukat is fejleszti!
    
24.   Pakoltassuk ki velük a szekrényt, amiben „úgyis rendet akartam már rakni régóta”, majd ha elaludt megcsinálod. Legalább lesz egy kis ösztönződ :)
25.   Fújjunk fel egy lufit – majd megkötés nélkül engedjük el. Aztán nevessünk azon, ahogy a gyermekünk nevet a lufit. Ismételjük meg végtelenszer.

Jó mókát!
 :)

Képek: innen, innen és innen.

A gyereknevelés kimondottan egy olyan elfoglaltság, amihez komoly önismeretre és áldozatkészségre van szükség.
Hogy mire gondolok? Például arra, hogy fel kell ismernünk, teszem azt, hogy netfüggők vagyunk. Aztán rá kell jönnünk, hogy ez bizony nem jó példa a gyermek számára, végül meg kell tennünk azt piszok nehéz lépést, hogy kilépünk a virtuális komfortzónánkból és bizony, letesszük a lantot, vagyis a billentyűzetet. 

Nehéz beismerni, hogy nem vagyok tökéletes anyuka? Inkább szar. Ciki felvállalni az egész világ előtt? Az hát.
De biztosan tudom (na jó, erősen reménykedem), hogy más is szenved hasonló problémáktól, és remélem, hogy azzal, hogy látják, hogy más is van így, és hogy van "kiút" nekik is könnyebb.
Szóval büszkén veszem fel a kifényesített szaranya-koronámat, és bevallom, ez a cikk csak 70%-ban készült a gyerekek alvásidejében.

Ez a bejegyzés már napok óta érlelődik, írogattam hozzá ezt-azt, ötleteket, de végül a tegnapi napon a kisfiam tette fel a pontot az i-re, illetve a bejegyzés végére.

"Ez nem kell"

Marha sokat netezek. folyton olyan érzésem van, hogy lemaradok valamiről, ha nem vagyok online. Aztán, amikor még terhesen megvettem az első okos eszközömet, jó móka volt, úgy éreztem enyém a világ. Most persze már van minden, okos tv, e-könyv olvasó ingyenes, korlátlan nettel, tablet, intelligens mosószer, csak nyugtom nincs. 

Csak a net. Telefonon, tableten, laptopon. 

Facebook, híroldalak, praktikák, receptek, amiket sohasem főzök meg, vicces oldalak, google-on baromságok keresgélése.

Aztán tegnap, egyik oldalamon a lányom, a másikon a Fiacska, aki mutatni vagy mondani akar valamit, én nyomkodom a telefonomat, és ühümm-ölök neki, meg mondom, hogy várjon, egy percet, mindjárt, ezt még elolvasom. Erre a két éves és négy hónapos fiam ráteszi a kis kezét a telefonra (megjegyzés: körömvágás!), és azt mondja:

- Ez nem kell.

Kiveszi a kezemből, és elrakja, hogy tudjak rá figyelni.

És én szerintem még életemben nem szégyelltem magam annyira, és nem volt ennyire lelkifurdalásom, még soha.
A két éves fiam leiskolázott szülőségből, illemből és áldozatkészségből. Azta. 

Szóval itt vannak a tippek, ha nem akarjátok Ti is olyan nyomorultul érezni magatokat mint én:

Először is: tegyük tisztába, a függőség egy betegség, amit lehet kezelni, és ki lehet belőle gyógyítani az embert.
Persze se nem orvos, addiktológus nem vagyok, csak tudom, hogy nálam mi válhat be, szerintem ezek segíthetnek másokon is.

A netfüggőség, meg okos-eszköz függőség marhára lusta egy dolog. Nagyon komfortos hogy karnyújtásnyira ott hever a világ tőlünk, még ha feleslegesen is, mert 1, egy apró kis élet várja, hogy beletöltsük a saját világunkat, szintén karnyújtásnyira, 2, mert úgysem tudunk mit kezdeni a világgal, ami a netre felkerült, az örökre ott is lesz, szóval rohadtul ráérünk később is megnézni, hogy hogy beszélnek a zsiráfok.

Ezért aztán két részre szedtem a leszokós tippeket.

Az első tippek olyanoknak szólnak, akinél az akaraterő nem elég, valami fizikai korlát kell a nem-netezéshez

1) Be se kapcsold! - Jesszusom, mindenki nyugodjon meg, pontosan tudom, micsoda rémtörténet járná be a családokat, ha anyuka véletlenül kikapcsolná a telefonját, és nem lenne elérhető. Hozzánk valószínűleg egyenesen a Fókusz forgatócsoportja kopogtatna be az ajtón (ha nem a TEK az ablakon), hogy az ufók raboltak-e el, vagy szervkereskedelem áldozata lettem, amiért nem vagyok elérhető telefonon.
Az egyéb eszközökre gondoltam. Ha nincs bekapcsolva a tablet, vagy laptop, akkor kétszer is meggondolod, hogy megéri-e a fáradtságot megnézni, hogy "normális-e ha a négy hónapos gyerekem nem alszik hason" - ne nézzünk hülyén, nem létezik, hogy én vagyok az egyetlen, akinek ilyen baromságok az eszébe jutottak :)

2) Tedd el a kezed ügyéből! - Tudjátok, lustaság. Ha már fel kell kelni érte, kétséges, hogy megéri-e, vagy nem ér-e rá később, amikor egyébként is neteznék, valami más butaság miatt. Ha ez nehéz, akkor próbálj meg másik szobában lenni, mint ahol az eszköz(ök) van(nak). Játszatok a gyerekszobában, de ne vigyél magaddal semmit, amin van net, wifi, 3g, akármi. Ha nem érem el, nem is használom.

3) Legyen egy fix helye a lakásban! Ez a folytatása a 2. pontnak. Ha fix helyen van, amikor nem használod - nem használod. Lehetőleg ott tárold, ahol nem esik útba, ha egyik szobából a másik a mész, így megakadályozhatod magad, hogy út közben "rákukkants" a világra.

4) Telefon helyett használj fényképezőgépet! - Igen, tudom, hogy igazságtalan vagyok, mert sok-sok jobbnál jobb képet köszönhetek én is a telefonomnak, hiszen, mire felkapom a fényképezőt, bekapcsolom, stb. stb, tutira elszalasztottam volna egy-két pillanatot, de a fontosabb szempont: a világ megvárja, hogy alvás időben posztolod ki a csodálatos gyermeked képét, miután szépen áttöltötted a fényképező sd kártyájáról a gépre :)

5) Menj el otthonról! - Húha, ez megint rizikós -nyomi az idő, fog esni? Mennyire van hideg? Tök mindegy, csökkentsd a net-csalási lehetőségeket, és húzzatok el sétálni! A babának/gyerkőcnek úgy is kell a friss levegő - hidd el, Neked is! Valószínűleg babakocsi tolás közben vagy amíg óvón állsz a csúszda mellett, hogy a gyerkőc le ne essen, eszedbe sem fog jutni, hogy most éppen netezhetnél is.

6) Kapcsold ki a routert! - Hát tényleg semmi sem használ? Kapcsold ki a routert, vagy válaszd le az eszközödet az automata-netről. Ha nagyon nem megy leszokás, kérd meg a férjedet, hogy állítson be új jelszót, és csak akkor árulja el, hogy mi volt az, ha a gyerekek alszanak és kész az összes házimunka, amivel el vagy maradva. Radikális, de van akinek ez segít.

3 haladó tipp - azoknak, akik jól viselik a korlátokat

7) Csökkentsd az alkalmakat! Legyen meg a rendje, hogy a napodba mikor fér bele a netezés és mikor nem. Amikor a gyerekek alszanak netezhetsz - evidens. Lefekvés előtt a hitvesi ágyban - nem. Rosszul alszol tőle és egyébként sem tesz jót a társas kapcsolatnak. Kikapcsolódásképpen inkább olvasgass. Amíg apa játszik a gyerekekkel és te a vacsorát készíted a konyhában - persze, lopott idő, de nem látják, mégis egy kis "jutalom" Neked.

8) Csökkentsd az időtartamot! A lényeg itt nem azon van, hogy mikor, hanem hogy hányszor és mennyi időre vagy online. "Naponta csak egy órára nézek rá a facebookra: ha a gyerekek elaludtak és éppen a Férjem sem akar velem összebújva megnézni egy náci zombis filmet, akkor egy órácska belefér. A mosogatás tulajdonképpen ráér reggelig.." De használj időzítőt! Egy konyhai időzítő vagy valami hasonlót, az egy óra az egy óra! Ha több mindent is el kell intézned virtuálisan (e-mailek, számlák befizetése, időpont foglalás, stb), akkor több rövid időszakra állítsd be az időzítőt. 20-20 perc tutira elég mindenre.

9 ) Kapcsold ki az értesítőket - ha nem munkahelyi az okoseszközöd, nem maradsz le semmiről, tényleg. Nincs olyan e-mail, ami ne érne rá, az meg, hogy a volt általános iskolás osztálytársad like-olta a két évvel ezelőtti fényképedet, főleg nem olyan fontos, hogy a gyereked helyett azzal foglalkozz!

Csak ismételni tudom magamat az összefoglalásban: Ami netre egyszer felkerült, az fenn is marad, bármikor megnézheted. Ellenben a gyerkőcöd első mosolyáról lemaradni olyan dolog, amit sosem bocsájtasz meg magadnak. Már ha a képernyőtől észreveszed egyáltalán, hogy megtörtént...

Beszélnünk kell még a példamutatásról is. A már beszélni tudó gyerekem, sorra használja a szófordulataimat, dünnyögéseimet, amikre még csak tudatos sem voltam, amíg tőle nem hallottam. És ez tutira csak a jéghegy csúcsa..
Ha folytatjuk ezt az életformát - és igen, itt első sorban magamnak beszélek, ne haragudjatok a királyi többesért - , 5 év múlva azon kapjuk magunkat, hogy e-mailen vagy facebook messenger-en üvöltjük le a gyerek haját - szigorúan caps lock-ot használva-, hogy húzza ki az orrát az internet seggéből, és menjen ki játszani, vagy olvasson, vagy labdázzon vagy akármi. De ez kicsit fals kép, nem? Mint amikor valaki rád kiabál, hogy ne ijedj meg, vagy olyan hangsúllyal dicsér meg, valamiért, amiben tényleg jó voltál, mintha éppen az előbb dugtál volna villát a konnektorba... hiteltelen.

Félreértés ne essék, nem vagyok internet- meg fejlődésellenes, hogyan is lehetnék? Természetesnek tartom, hogy a gyerekeink generációja úgy nő fel, hogy az életének meghatározó részét teszi ki a I.T. ez szükséges is, ha boldogulni akarnak.
De az is hozzátartozik a kreatív gyerekneveléshez, hogy az utód ne a rosszat lássa; hogy megértse: a technológia csak egy eszköz legyen a tudása bővítésére, és a szórakozásra, ne az egyetlen.

Úgyhogy hajrá, kihívás elfogadva, meg tudjuk csinálni! :)

Képek innen,  innen, innen, innen és innen, valamint innen és innen

A színválogatós kukac egyszerű, de nagyszerű módja a játékos szín-tanulásnak.

Ezt a bejegyzést a fantasztikus Toddler Approved! blogból honosítottam.

Amire az elkészítéshez szükségünk van:

Színes kartonpapír
Olló
Táblagyurma
Egy nagyobb felület, ahová kirakhatjuk a kész kukacot

Hogyan készítsük el a foglalkoztatót?

A színes kartonokból vágjunk ki köröket, ehhez sablonnak tökéletes egy müzlis tál.

A szuper Kids Activities Blogon találtam ezt a bejegyzést, és mivel hasonló módszerrel gyűjtögetünk most mi is, gondoltam megosztom, mert sosincs későn elkezdeni spórolni egy kicsit.

A bejegyzés röviden arról szól, hogy a legegyszerűbb módszer a spórolásra, ha minden héten egy kisebb összeget - lehetőleg papírpénz formájában, bedobsz egy üvegbe. Hetente a kis összegek félretevése egyáltalán nem, vagy csak alig észrevehetően terheli meg a pénztárcát. A Kids Activites Blog praktikusan azért papírpénzt ($20) és műanyag üveget használ, mert a műanyag üvegből kipiszkálni egy papírpénzt igen macerás :)

Nálunk ez így működik:

Mi már a harmadik gyűjtésünket szervezzük hasonló módszerrel, a különbség, hogy mi nem hetente egy bizonyos összeget teszünk félre, hanem fém 200-asokat. A férjem és én is, minden 200ast, amit kapunk elteszünk, a pénztárcánkban vagy a nadrágunkban külön zsebbe, és a nap végén betesszük az erre a célra kijelölt kis köcsögbe.

Egy héten szerintem legalsó hangon is 5 db 200-as átmegy az ember kezén, tehát hetente legalább egy ezrest tudunk spórolni észrevétlenül. Nem kell ehhez nagy matek, egy év alatt 52.000 Ft-ot is lehet így félretenni. Nem nagy összeg, de pl ha csak a kaját fedezi, már megérte (most komolyan, ki szeret a nyaralás közben is főzni, meg azon agyalni, hogy mi legyen az ebéd?). De szerintem, ha megtehetjük, ennél többet is össze lehet spórolni.

Az első gyűjtés egy nyaralás-alap volt, erre a célra egy egyszerű szószos üveget használtam, amit kidekoráltam kagyló-díszekkel, pizzával, stb (igen, Olaszországba készültünk): Az ide befolyt összeget kis részletekben (és az árfolyamot figyelve) beváltottam Euróra, hogy biztosan ne költsük el másra. Ugyan az egész nyaralást nem fedezte az összegyűjtött pénz, mert későn találtuk ki, hogy megyünk, viszont a gondtalan napi fagyizások, pizzázások és 2 főre a kalandpark belépő kijött belőle, és pont ezek azok az apróságok, amiktől jó egy nyaralás.
A második akciónk egy sima malacperselyben volt, szintén 200-as érmékkel. Itt "csak úgy" kezdtünk el gyűjteni, hogy majd jól jön egyszer a félretett pénz, és a végére összejött annyi, hogy kis kipótolással fedezte egy új laptop megvásárlását, amikor a régi beadta a kulcsot.

Jelenleg szintén nyaralásra spórolunk. A névnapomra kaptam egy kb fél literes Tardis-os bögrét, (mert imádom a Doctor Who-t), ez lett az új perselyünk. Két hónap után, már több mint 20.000 Ft gyűlt benne össze, most már majdnem tele van, de persze a gyűjtögetést nem hagyjuk abba. 

Az egyetlen hátránya a 200Ft-osok gyűjtögetésének, hogy ezeket egyszer be kell váltani. Idén nem külföldi nyaralás lesz, szóval az eurózás most nem játszik. Amikor a laptopot vettük és be kellett váltani a pénzt, nyilván nem a műszaki áruházba mentünk a malacperselyünkkel meg egy kalapáccsal, hanem a hétköznapi vásárlásokat intéztük velük. Fizettünk be 5000 Ft-os csekkeket a gyűjtött érmékkel, minden vásárlásnál apróval fizettünk, néha elcsíptünk egy-egy szúrós tekintetet, de összességében ez vállalható kellemetlenség szerintem a sikeres spórolás mellett.

Mindig van valami, amire érdemes félretenni! Hajrá! :)