9 mód, hogy csökkentsd az online töltött idődet

social-media.jpg

A gyereknevelés kimondottan egy olyan elfoglaltság, amihez komoly önismeretre és áldozatkészségre van szükség.
Hogy mire gondolok? Például arra, hogy fel kell ismernünk, teszem azt, hogy netfüggők vagyunk. Aztán rá kell jönnünk, hogy ez bizony nem jó példa a gyermek számára, végül meg kell tennünk azt piszok nehéz lépést, hogy kilépünk a virtuális komfortzónánkból és bizony, letesszük a lantot, vagyis a billentyűzetet. 

Nehéz beismerni, hogy nem vagyok tökéletes anyuka? Inkább szar. Ciki felvállalni az egész világ előtt? Az hát.
De biztosan tudom (na jó, erősen reménykedem), hogy más is szenved hasonló problémáktól, és remélem, hogy azzal, hogy látják, hogy más is van így, és hogy van "kiút" nekik is könnyebb.
Szóval büszkén veszem fel a kifényesített szaranya-koronámat, és bevallom, ez a cikk csak 70%-ban készült a gyerekek alvásidejében.

 

Ez a bejegyzés már napok óta érlelődik, írogattam hozzá ezt-azt, ötleteket, de végül a tegnapi napon a kisfiam tette fel a pontot az i-re, illetve a bejegyzés végére.

"Ez nem kell"

Marha sokat netezek. folyton olyan érzésem van, hogy lemaradok valamiről, ha nem vagyok online. Aztán, amikor még terhesen megvettem az első okos eszközömet, jó móka volt, úgy éreztem enyém a világ. Most persze már van minden, okos tv, e-könyv olvasó ingyenes, korlátlan nettel, tablet, intelligens mosószer, csak nyugtom nincs. 

Csak a net. Telefonon, tableten, laptopon. 

Facebook, híroldalak, praktikák, receptek, amiket sohasem főzök meg, vicces oldalak, google-on baromságok keresgélése.

Aztán tegnap, egyik oldalamon a lányom, a másikon a Fiacska, aki mutatni vagy mondani akar valamit, én nyomkodom a telefonomat, és ühümm-ölök neki, meg mondom, hogy várjon, egy percet, mindjárt, ezt még elolvasom. Erre a két éves és négy hónapos fiam ráteszi a kis kezét a telefonra (megjegyzés: körömvágás!), és azt mondja:

- Ez nem kell.

Kiveszi a kezemből, és elrakja, hogy tudjak rá figyelni.

És én szerintem még életemben nem szégyelltem magam annyira, és nem volt ennyire lelkifurdalásom, még soha.
A két éves fiam leiskolázott szülőségből, illemből és áldozatkészségből. Azta. 

Szóval itt vannak a tippek, ha nem akarjátok Ti is olyan nyomorultul érezni magatokat mint én:

 

Először is: tegyük tisztába, a függőség egy betegség, amit lehet kezelni, és ki lehet belőle gyógyítani az embert.
Persze se nem orvos, addiktológus nem vagyok, csak tudom, hogy nálam mi válhat be, szerintem ezek segíthetnek másokon is.

A netfüggőség, meg okos-eszköz függőség marhára lusta egy dolog. Nagyon komfortos hogy karnyújtásnyira ott hever a világ tőlünk, még ha feleslegesen is, mert 1, egy apró kis élet várja, hogy beletöltsük a saját világunkat, szintén karnyújtásnyira, 2, mert úgysem tudunk mit kezdeni a világgal, ami a netre felkerült, az örökre ott is lesz, szóval rohadtul ráérünk később is megnézni, hogy hogy beszélnek a zsiráfok.

Ezért aztán két részre szedtem a leszokós tippeket.

Az első tippek olyanoknak szólnak, akinél az akaraterő nem elég, valami fizikai korlát kell a nem-netezéshez


1) Be se kapcsold! - Jesszusom, mindenki nyugodjon meg, pontosan tudom, micsoda rémtörténet járná be a családokat, ha anyuka véletlenül kikapcsolná a telefonját, és nem lenne elérhető. Hozzánk valószínűleg egyenesen a Fókusz forgatócsoportja kopogtatna be az ajtón (ha nem a TEK az ablakon), hogy az ufók raboltak-e el, vagy szervkereskedelem áldozata lettem, amiért nem vagyok elérhető telefonon.
Az egyéb eszközökre gondoltam. Ha nincs bekapcsolva a tablet, vagy laptop, akkor kétszer is meggondolod, hogy megéri-e a fáradtságot megnézni, hogy "normális-e ha a négy hónapos gyerekem nem alszik hason" - ne nézzünk hülyén, nem létezik, hogy én vagyok az egyetlen, akinek ilyen baromságok az eszébe jutottak :)

2) Tedd el a kezed ügyéből! - Tudjátok, lustaság. Ha már fel kell kelni érte, kétséges, hogy megéri-e, vagy nem ér-e rá később, amikor egyébként is neteznék, valami más butaság miatt. Ha ez nehéz, akkor próbálj meg másik szobában lenni, mint ahol az eszköz(ök) van(nak). Játszatok a gyerekszobában, de ne vigyél magaddal semmit, amin van net, wifi, 3g, akármi. Ha nem érem el, nem is használom.


3) Legyen egy fix helye a lakásban! Ez a folytatása a 2. pontnak. Ha fix helyen van, amikor nem használod - nem használod. Lehetőleg ott tárold, ahol nem esik útba, ha egyik szobából a másik a mész, így megakadályozhatod magad, hogy út közben "rákukkants" a világra.


4) Telefon helyett használj fényképezőgépet! - Igen, tudom, hogy igazságtalan vagyok, mert sok-sok jobbnál jobb képet köszönhetek én is a telefonomnak, hiszen, mire felkapom a fényképezőt, bekapcsolom, stb. stb, tutira elszalasztottam volna egy-két pillanatot, de a fontosabb szempont: a világ megvárja, hogy alvás időben posztolod ki a csodálatos gyermeked képét, miután szépen áttöltötted a fényképező sd kártyájáról a gépre :)


5) Menj el otthonról!Húha, ez megint rizikós -nyomi az idő, fog esni? Mennyire van hideg? Tök mindegy, csökkentsd a net-csalási lehetőségeket, és húzzatok el sétálni! A babának/gyerkőcnek úgy is kell a friss levegő - hidd el, Neked is! Valószínűleg babakocsi tolás közben vagy amíg óvón állsz a csúszda mellett, hogy a gyerkőc le ne essen, eszedbe sem fog jutni, hogy most éppen netezhetnél is.

6) Kapcsold ki a routert! - Hát tényleg semmi sem használ? Kapcsold ki a routert, vagy válaszd le az eszközödet az automata-netről. Ha nagyon nem megy leszokás, kérd meg a férjedet, hogy állítson be új jelszót, és csak akkor árulja el, hogy mi volt az, ha a gyerekek alszanak és kész az összes házimunka, amivel el vagy maradva. Radikális, de van akinek ez segít.


3 haladó tipp - azoknak, akik jól viselik a korlátokat


7) Csökkentsd az alkalmakat! Legyen meg a rendje, hogy a napodba mikor fér bele a netezés és mikor nem. Amikor a gyerekek alszanak netezhetsz - evidens. Lefekvés előtt a hitvesi ágyban - nem. Rosszul alszol tőle és egyébként sem tesz jót a társas kapcsolatnak. Kikapcsolódásképpen inkább olvasgass. Amíg apa játszik a gyerekekkel és te a vacsorát készíted a konyhában - persze, lopott idő, de nem látják, mégis egy kis "jutalom" Neked.


8) Csökkentsd az időtartamot! A lényeg itt nem azon van, hogy mikor, hanem hogy hányszor és mennyi időre vagy online. "Naponta csak egy órára nézek rá a facebookra: ha a gyerekek elaludtak és éppen a Férjem sem akar velem összebújva megnézni egy náci zombis filmet, akkor egy órácska belefér. A mosogatás tulajdonképpen ráér reggelig.." De használj időzítőt! Egy konyhai időzítő vagy valami hasonlót, az egy óra az egy óra! Ha több mindent is el kell intézned virtuálisan (e-mailek, számlák befizetése, időpont foglalás, stb), akkor több rövid időszakra állítsd be az időzítőt. 20-20 perc tutira elég mindenre.


9 ) Kapcsold ki az értesítőket - ha nem munkahelyi az okoseszközöd, nem maradsz le semmiről, tényleg. Nincs olyan e-mail, ami ne érne rá, az meg, hogy a volt általános iskolás osztálytársad like-olta a két évvel ezelőtti fényképedet, főleg nem olyan fontos, hogy a gyereked helyett azzal foglalkozz!

 

 

 

Csak ismételni tudom magamat az összefoglalásban: Ami netre egyszer felkerült, az fenn is marad, bármikor megnézheted. Ellenben a gyerkőcöd első mosolyáról lemaradni olyan dolog, amit sosem bocsájtasz meg magadnak. Már ha a képernyőtől észreveszed egyáltalán, hogy megtörtént...

Beszélnünk kell még a példamutatásról is. A már beszélni tudó gyerekem, sorra használja a szófordulataimat, dünnyögéseimet, amikre még csak tudatos sem voltam, amíg tőle nem hallottam. És ez tutira csak a jéghegy csúcsa..
Ha folytatjuk ezt az életformát - és igen, itt első sorban magamnak beszélek, ne haragudjatok a királyi többesért - , 5 év múlva azon kapjuk magunkat, hogy e-mailen vagy facebook messenger-en üvöltjük le a gyerek haját - szigorúan caps lock-ot használva-, hogy húzza ki az orrát az internet seggéből, és menjen ki játszani, vagy olvasson, vagy labdázzon vagy akármi. De ez kicsit fals kép, nem? Mint amikor valaki rád kiabál, hogy ne ijedj meg, vagy olyan hangsúllyal dicsér meg, valamiért, amiben tényleg jó voltál, mintha éppen az előbb dugtál volna villát a konnektorba... hiteltelen.

Félreértés ne essék, nem vagyok internet- meg fejlődésellenes, hogyan is lehetnék? Természetesnek tartom, hogy a gyerekeink generációja úgy nő fel, hogy az életének meghatározó részét teszi ki a I.T. ez szükséges is, ha boldogulni akarnak.
De az is hozzátartozik a kreatív gyerekneveléshez, hogy az utód ne a rosszat lássa; hogy megértse: a technológia csak egy eszköz legyen a tudása bővítésére, és a szórakozásra, ne az egyetlen.

Úgyhogy hajrá, kihívás elfogadva, meg tudjuk csinálni! :)

 

 

Képek innen,  inneninnen, innen és innen, valamint innen és innen