A múlt héten lett volna a bölcsődében a farsang, amiről úgy volt, hogy lemaradunk, de annyi gyerek lett beteg, hogy elhalasztották.
Örültem, mert már a tervezési fázisból éppen átléptem volna a megvalósításba: a fiatalúr Bogyó akart lenni (naná), de aztán amikor a csápokat a fejére adtam, közölte, hogy ilyet soha többet ne csináljak, viszont vegyem fel én. Ezért fél napig csápokkal a fejemen mászkáltam itthon (teljesen hétköznapi), és azon törpöltem, hogy akkor mi legyen a gyerek?
A kérdésre végül ő maga válaszolt, amikor éppen a lakásátrendezés miatt előkerült egy szalma cowboykalap (gondolom ez minden háztartásban (k)alap.. :D ), és azt a fejébe nyomta, és marha boldog volt. Úgyhogy úgy döntöttem nem cifrázom túl, kalap, ing, kendő a nyakba, seriffcsillag meg kötél a derekára. De aztán rájöttem, hogy egy cowboy nem cowboy ló nélkül, ezért csináltam neki egy

Zokniparipát.

Amiről időközben ráadásul kiderült, hogy egy többfunkciós, igazán szuper játék! Nahát!

Na de csak szépen sorban:

Mi kell hozzá?

- 1 db nagy méretű zokni
- olló
- fonál
- két színű filc anyag
- két gomb
- horgolótű
- tű-cérna

A lépések:

1, vágjunk ki kellékeket: szemnek és fülnek anyagot a filcekből, duplán. Én világos és sötétbarnát használtam. Ha eldöntöttük, hogy mekkora sörényt akarunk a paripánknak, mérjük ki duplán a fonalból, annyiszor, ahány tincset szeretnénk. Nálunk a stílust a Fiacska határozta meg, ő válogatta össze a fonalakból ezt a színkavalkádot.

2. Varrjuk fel a füleket. Egy kicsit először a cérnával húzzuk össze a fülek alját (külön egyébként nem szükséges összevarrni őket, elég lent), majd varrjuk a füleket a paripa fejére.

3. Ezt követik a szemek. 

4. Majd az orr-gombok. Ha lehet, egy kicsit kevésbé elcsúszva, mint én :)

5. Horgolótű segítségével húzzuk át a fonalakat a zoknin, majd csomózzuk meg őket. Így készül el egy tincs. Ha olyan zoknit választunk, ami erre alkalmatlan, vagy nincs elég apró fejű horgolótűnk, akkor egy zsákvarrótű is tökéletesen megfelel.

És kész van az alap-zokniparipánk!

Innen három lehetőségünk van:
- meghagyjuk a zokniparipát kesztyűbábnak - ez esetben még mindenképpen varrjunk neki külön szájat, és tegyük rá a zablát is, és már kész is van.
- kitömjük babának (ez csak akkor jutott eszembe, amikor a lófejet szorongatva vigyorgott rám a Fiacska, miközben a húgát tettem éppen tisztába <3 -bár egy kicsit szicíliai az ötlet, főleg ha ezzel alszik :D )

- kitömjük és valamiféle pálca segítségével lovagolható zokniparipát varázsolunk belőle!

Nálunk ez az utóbbi megy most. A kitömést követően egy régi szekrényből visszamaradott akasztót (ezt találtam éppen) nyomtam bele és raktam körbe jó alaposan a tömítéssel (amihez jobb híján egy régi pólót használtam, de a célnak tökéletesen megfelel, persze vattával, pompommal vagy bármivel ki lehet tölteni, ha nem túl nehéz), aztán egy madzaggal alaposan és szorosan rögzítettem a pálcára és tádámm.

Aztán mehet az ügetés :)