Könyvajánló - Kipróbáltuk: Misu és Cili kockás könyve (piros-kék)

Van az a mondás, hogy mindenkinek addig vannak elvei, amíg szülő nem lesz. Én rengeteg dolgot megfogadtam, volt olyan, ami úgy kezdődött, hogy "én/az én gyerekeim soha...", volt olyan, hogy, ami úgy, hogy "én/a gyerekeim mindig...". Az egyetlen, amit nagyon szeretnék örök életemre megmásíthatatlanul tartani, az az, hogy "Én soha nem mondok nemet nekik könyvesboltban". Persze, vannak határok, és nem veszünk meg egyszerre 10 könyvet (ahogy könyvtárból sem vehetnek ki 5 könyvnél többet egyszerre), de egy könyvet, feladatos füzetet, vagy valamit mindig kaphatnak, ha könyvesboltban járunk.

olvaso1.jpg

 

A múltkor Facebook-tekergetés közben elcsíptem, hogy a Titoktündérnek "kistestvére született" Misu és Cili néven.
A Titoktündérről már nagyon-nagyon sok jót hallottam, de mi még nem vagyunk célcsoport, így szívesen emeltem le a polcról a gyerekeknek ezt az új, nekik szóló, piros-kék kockás könyvet.

Fülszöveg:

"A Titoktündér-sorozat szerzőjének legújabb képeskönyvei Misu és Cili kalandjai vidám és tanulságos történeteket tartalmaznak 0-6 éves gyerekek számára.
Róluk és nekik szólnak, többek között pelenkáról, kismotorról, konnektorról, játékokról, óvodáról, kistestvérről, alvásról, fürdésről, szófogadásról, utazásról, irigységről, fodrászról, köszönésről, cumiról, állatokról, és még sok minden másról a hétköznapokból. A sorozat kötetei egymástól függetlenek, bármilyen sorrendben olvashatóak, és észrevétlenül adják át a pozitív életszemlélet alapjait. Kicsiknek és nagyoknak segítenek abban, hogy minden egy kicsit könnyebb legyen.
Ezen könyv öt meséjében szóba kerül az utcai közlekedés, kistestvér születése, a szobatisztaság, az osztozkodás és a veszekedés, valamint megismerkedhetünk a család új tagjával, Puszedlivel is"

 

Kemény fedelű, "fekvő A5-ös" kiadású a könyv (viszonyításképpen mint a B és B), amelyben a Boribon könyvekhez hasonlóan egy (színes) oldalnyi szöveg, egy oldalnyi kép váltakozik. A grafika (Mácsai Mária rajzai) igényes, szép, bár nincsen annyi minden "eldugva" az fő történés képei között, mint az APG-könyvekben, így is szívesen nézegetik a gyerekek. Szülőként, számomra örvendetes, hogy nem mondatonként kell lapozni, mondjuk a gyerekeket erről nem kérdeztem, de szerintem nekik is jó így :) 

1217760.jpg

A történetek kedvesek, egyszerűek és hétköznapiak, olyan témákat dolgoznak fel, amiket a bölcsis-ovis korú gyerekek magukénak éreznek. A nyelvezete, a leírások és a dialógusok is élethűek. Én nagyon szeretem olvasni, hogy a különböző családok hogyan vezetnek be- vagy ki valamit a gyermeki életben (itt be: kistesó, ki: pelus), imádom az anyukák (és apukák) leleményességét és kreativitását!

Szerintem az írónő azon kívül, hogy nyilvánvalóan remekül ért a gyermekek nyelvén, nagyon ügyesen meglátta és kihasználta, hogy a családok ki vannak éhezve a színvonalas gyerekekről és gyerekeknek szóló mesekönyvekre. Olyan történeteket alkotott, amik gyermekkönyv-mércében széles réteget szolgálnak ki és új élményekkel tölti meg a mesemaratonokat.

Egy dolgot tudok csak említeni, ami kicsit hiányérzetet hagyott bennem: rövid volt :)

De hála istennek, jelenleg két újabb rész van előkészületben, mi lelkesen várjuk és a Piros-kéket szeretettel ajánljuk mindenkinek!

 

Képek forrása: 1, 2