Bizony, repül az idő. Tegnap született a kisfiam, holnap meg már oviba megy. A leánykám az előbb még csak evett és aludt, most meg már nagyobb kupit csinál, mint a Fiacska.
Az egyik bagoly, a másik pacsirta. De annyira elgondolkodtatott ez az idézet, hogy mióta először olvastam, teljesen máshogy nézek a reggeli fél6-os kelésre és az este 11-es fektetésre. Örülök, hogy velük lehetek, kettesben. Örülök, hogy láthatom, ahogy a Fiacska az alvóállatkáival eljátszik minket, és örülök, hogy ott lehetek és láthatom, ahogy a Kicsilány rácsodálkozik a világra.
Aludni, pihenni, ráérünk a sírban is, kávé van, és bizony, a napok hosszúak, de az évek rövidek.