Egyedül (?)

Kismamaként és anyaként az egyik legnagyobb szociális veszély (ha van ilyen fogalom) az elsárkányosodás elmagányosodás.
Egész nap ketten a gyerekkel/többen a több gyerekkel, felnőtt társaságunk csak akkor van, ha orvoshoz kell vinni valamelyiket, vagy este, amikor a hullafáradt apa hazaér, és a gyerekek üvöltve állnak sorban a figyelemért. A gyermeknevelés nagy kérdéseinek minden felelőssége az anya vállát nyomja, és ezt a terhet nagyon nehéz csökkenteni. Pontosabban, nagyon nehéz megnyugtatni egy anyukát, hogy jól csinálja, amit csinál.

Ezért nagyon fontosnak tartom az olyan véd- és dacszövetségeket, ahol anyukák meg tudják osztani egymással a mindennapi nehézségeket, és saját szemükkel lássák, fülükkel hallják, hogy más is megtapasztalta ezeket a problémákat, túlélte (a gyerek is), és semmivel sem csinálta egyikük sem másképpen. Vagy ha mégis, az inspirálóan hat. 
Egy ideális világban természetesen a legjobb barátnőmmel, a tesómmal vagy legalább a sógórnőmmel vagy egy munkatársammal, uram bocsá', az amúgy szimpatikus szomszéd csajjal szültem volna egyszerre, így nem kellett volna egyedül végig menni mindenen. De természetesen ez általában nem, vagy ritkán működik így. És persze arról még nem is beszéltem, hogy mennyire nehéz felnőttként új barátokra, vagy jó ismerősökre szert tenni.

Hogyan?

A felkészült anyukák már pontosan tudják, amikorra kiderül a terhességük, hogy van-e látókörükben anya-bajtárs alapanyag. Ha nincs, akkor ki lehet próbálni a terhes tornát és a terhes jógát (na meg a szülésfelkészítőn is érdemes próbálkozni), mert itt aztán tutira jók a kilátások (és persze nagyon jót is tesznek a terhes szervezetnek - ezt ne felejtsük el!)
Aztán persze ott a gyermekágyas részleg, ha addig nem jön össze semmi :)

Ha még mindig nem találtunk magunknak társaságot, ne csüggedjünk: A világhálónak köszönhetően azért most egyszerű dolgunk van. A google vagy a facebook keresőjébe beírjuk a városunk nevét és azt, hogy "baba" vagy "mama" és már legalább 10 találatunk van, amiből 8 adok-veszek oldal, de talán van 2, ami tényleg erről szól: anyukák egymás között. Ha szerencsénk van, rögtön olyan közeget találunk, ahol otthonosan érezzük magunkat, és fesztelenül tudunk beszélgetni arról, hogy ki milyen oltásokat adat be a gyereknek, vagy, hogy ki, hogyan kezeli a hisztit? Aztán, ha az óvatos, tapogatozó beszédtémákat elhagytuk, akkor esetleg megtalálhatjuk a hangot a hasonszőrű anyukákkal.

A játszótér ennek persze az offline színtere.

Milyen más módon találhatok még anya-bajtársakat?

Kérdezd meg a védőnőt, hogy tud-e környéken baba-mama klubot. Ha van, akkor ő tudni fogja. Ha van LISZI* a környéken, akkor tőlük is érdemes megkérdezni, hogy van-e ilyesmi rendezvényük.
Aztán ott vannak a tematikus klubok: a hordozósok, akik külön kasztot alkotnak az anyukák között (nem pejoratívan), sok rendezvényt tartanak, általában van levelező listájuk is, amik mind kiváló lehetőséget biztosítanak arra, hogy egy anyuka megtalálja a maga társaságát (én is egy levelező listával találtam meg a saját egyletemet). Aztán ott vannak a sportos anyukák. 
A babás sportolás (hála istennek) most nagyon felkapott, ami szuper jó, szintén külön bejegyzést érdemel (és kap is). Rengeteg féle módon sportolhatunk babával (babakocsis futás, strollfit, baba-mama tornák, babás spinning, maminbaba, stb), amik mind-mind új ismeretséget jelentenek.
Ringató, Dúdolda, Zenebölcsi és társaik: A nagyobb városokban nettó egy, de inkább több olyan foglalkozást is tartanak rendszeresen, ami baba-mama éneklésről, mondókázásról szól. A természetesen nagyon fontos zenei nevelésen kívül ezek az alkalmak is kicsalogatják az anyukákat a komfort zónájukból (otthon-bolt-játszótér), így itt is lehet ismerkedni. Hazafelé, esetleg egyfelé mentek, szóba tudtok elegyedni.

Előbb utóbb mindenki megtalálja a társaságát. Ekkor jöhetnek a játszós randik.

Játszós randi, az mii?!

A játszós randi nagyon trendi kifejezés most, Amerikában bizonyára már saját tudományággá fejlődte ki magát,angolul play-date, magyarul és gyakorlatilag annyit tesz, hogy egy helyre terelitek a gyerekeiteket az anya-bajtársakkal, és miközben Ti beszélgettek, ők játszanak. Az én egyletemnél is rendszeresek a játszós randik, nekem ez már ennél egy kicsit többet jelent. Azt jelenti, hogy ha elmegyünk együtt mondjuk játszóterezni vagy játszóházba, akkor felelősséget vállalok a többiek gyerekeiért is. Persze evidens, hogy idegen gyereket sem hagyok leesni a hintáról, de velük a saját gyerekemet is (majdnem) olyan biztonságban érzem, mint ha csak velem lenne. A gyerekeknek is jó, ha van ismerős felnőtt anyán kívül körülöttük.

A játszós randi is egy olyan dolog, aminek csak a képzelet szabhat határt. Lehet sima játszózás vagy játszóház, ezen nincs mit magyarázni. Mehetünk egymáshoz vendégségbe, a vendéggyerekek le lesznek nyűgözve a házigazdagyerek játékaitól. Kertiparti: a kettő keveréke. Tematikus találkák: bármit lehet csinálni. Só-liszt gyurmából lenyomatot készíteni, vagy csak a la natur gyurmázni, festeni, Mikulás partit tartani, de nem számít, a lényeg, hogy nem kell túlspirázni. Főleg 5+ gyereknél... Elég lesz arra figyelni, hogy ne igyanak egymás poharából-ne vegyék be egymás cumiját :)
Persze figyelembe kell venni a gyerekek életkorát is, mert ugye itt is vannak időszakok. Vannak hintázós gyerekek, hú de irigyeltem mindig az anyukájukat! Csak állnak, gyengéden löködik a gyermeket a hintában és közben trécselnek. Az én kisfiamnak két kategórikus játszós időszaka volt: az egyik a homokozós (amikor nekem kellett homokoznom, ő meg nézte -mondjuk beszélgetéshez ez is tökéletesen alkalmas), a másik meg mindentkipróbálok korszak, amikor meg megállás nélkül rohangálnom kellett utána, mert annyira még nem volt ügyes, hogy egyedül másszon fel a mászókára-csúszdára, de annál meg ügyesebb volt, hogy egy helyben akarjon maradni. Istenem, amikor még nem mert rámenni a fűre! :) Rég volt.  

A Kimenőről

Ha sikeres volt az egylet választásunk, vagy alapításunk, akkor egyszerűen muszáj néha kimenőt szervezni. Ez annyit tesz, hogy az egyletes csajok otthon hagyják apáknak, nagyszülőknek a lurkókat, és kirúgnak a hámból, ahogy azt csak egy anyuka tud (teszem azt délután 1kor, egy teázóban :) ). Ennek az a lényege, hogy végre önfeledten panaszkodhatunk, hogy milyen nehéz, milyen rossz, de milyen jó egy kicsit felelősségmentesen csak ücsörögni és végre "magunkban" lenni. A végén persze már mindenki annyit mesélt a saját gyerekéről cuki dolgokat, hogy alig várja, hogy húzhasson vissza az utód mellé, hogy jól megpuszilgathassa, amiért annyira egy jó kisgyerek (könnyű rájönni, hogy milyen nagy szerencsénk van bizonyos dolgokban a saját gyerekünkkel, miután meghallottuk, hogy másé milyen -ne legyen lelkifurdalásod, másnak meg nálad jobb, könnyebb valamiben :) ).
Általában azért van legalább 1 olyan anyuka, aki valamiért nem tudta lepasszolni a(z összes) gyerekét. De higgyétek el, más gyerekével szívesebben foglalkozik az ember A Kimenő alatt, szóval a többi anyát ez egy cseppet sem zavarja, max Téged, ha pont Te vagy az, Te meg bátran add körbe a picit!

Nem vagyok jó sommázásban, de a lényeg, hogy óvakodjunk attól, hogy egyedül maradjunk. Nem tesz jót a lelkünknek, ha felfal a lelkifurdalás és a bizonytalanság.
Tudom, hogy min megy keresztül egy anya egyedül és tudom, hogy milyen jó érzés, ha néha kiadhatja magából ami a szívét nyomja, és tudja, hogy olyan embereknek teszi ezt, akik nem fogják elítélni, mert ők is pontosan tudják, hogy milyen nehéz megbirkózni a gyerekneveléssel.
A gyerekeknek pedig nagyon jót tesz a szocializáció. Minél előbb szokják meg a többi gyereket maguk körül, annál könnyebben megy majd a beilleszkedés a bölcsibe, óviba, vagy csak a játszótérre. Megtanulnak osztozni a játékokon, és megtanulnak békében egymás mellett játszani (hiszen a legkisebbeknél még nem beszélhetünk együtt játszásról, csak egymás mellett játszásról).

És a végére egy kis vidámság (oké, a végén ér bekönnyezni), mert mindannyian mások vagyunk, de több bennünk a közös, mint azt hihetnénk:

*Lakóközösségi Információs Szolgáltató Iroda

A képek innen, innen, innen, innen és innen.